Várva várt csoda,avagy pofára esések a köbön!

A világ tele van mocsokkal.
Nos,miért is írom ezt?
Az elmúlt hetekben hatalmas bonyodalom volt az életem és a mai napig nem tudtam a szálakat kibogozni. Kihez mi tartozik és ki mire játszik,de kezdjük az elején.
Nagyon jó érzés öntött el amikor 3 igencsak fiatal fiú akikkel régebb óta ismerjük egymást nyitott felém. Napokat,éjszakákat beszélgettünk át.Úgy éreztem megtalálom a tökéletest.
Persze jött a puff....
A három fiú konkrétan észre se vette,hogy közeledek feléjük.
Egyikükkel mélyebb,komolyabb témákat érintve,erős utalásokat leadva se tudtam felnyitni a szemét.
Aztán mint később tapasztaltam egyik se nyit felém.
Ez akkora negatív élmény volt,pláne,hogy napi szinten találkozunk és a viccelődésen túl sosem jutunk.
Hihetetlen negatív bomba jött létre bennem és szívem szerint a fiúnak aki nagyon bejön az arcába üvölteném bánatomat.
Igen szomorú lettem és nem értik,nem érzik át a helyzetet.
Nemrég kiderült,hogy sajnos fenn áll egy olyan betegség ami az immunrendszerem romba dönti,így még nehezebb a vizsgálatokra menni és bizakodni,hisz nincs mellettem senki aki fogná a kezem.
Az élet sokszor nagyon megszívatja az embert.
A nyakamon a szakdolgozat,felvételi és emellett még ez sincs rendben,mármint a magán életem.
A legjobb gyógymódom a futás. Kifutom a bennem felgyülemlett negatív érzéseket. És persze ilyenkor szakad a hó,hogy méh véletlenül se tudjak menni...
Köszönöm ha elolvastad!

Puszi:Kitti